Máig rejtély, hová tűnt a három őr a világítótoronyból

A Skóciában található szigetcsoport Szent Flannáról kapta a nevét, aki egy ír püspök volt a 6. században. A piciny, aprócska Eilean Mór sziget legmagasabb pontján egy hatalmas világítótorony állt. Már akkor is hátborzongató mítoszok keringtek a lakatlan szigetről, hiszen a környékről rengetegen ott legeltették a birkáikat, de ahogy lement a nap, már el is hagyták azt. Mint mondták, éjszaka gonosz szellemek uralták a szigetet.

Az asztalon hevert a félig megevett ebéd

1900. december 26-án egy kis méretű hajó igyekezett a nehezen megközelíthető Eilean Mór lakatlan sziget felé lavírozni. A kormánylapátnál James Harvey kapitány ült, legénységén kívül a világítótorony háromfős személyzetének egyik váltását szállította. A sziget felé közeledve meglepetten tapasztalták, hogy senki nem jött eléjük, hogy fogadja őket. A kapitány ekkor megszólaltatta a kürtöt, majd fényjelzést is fellőtt, de erre sem reagált senki. Ekkor az egyik őr, Joseph Moore kievezett a partra, hogy átkutassa az épületet. Ahogy odaért, látta, hogy az ajtó nyitva áll, a földszinti tárolóban pedig három kabát helyett csak egy lógott az akasztón. A konyhába érve látta, hogy az asztalon félig megevett ételek hevertek, és egy felborított szék is ott hevert mellette. Moore azt is észrevette, hogy a konyhában még az óra is megállt. Azonnal visszasietett a hajó kapitányához és kezdetét vette a rejtélyek felkutatása.

Csak az Eilean szigeten tombolt a vihar

Harvey kapitány ahogy meghallotta a különös esetet, azonnal táviratot küldött az Északi Világítótorony Bizottságnak. A levélben megemlítette, hogy az érkezésükkor senkit nem találtak a szigeten. Azt is megemlítette, hogy az órák nem működnek, és hogy a gyanúja szerint baleset történhetett a három őrrel. Néhány nappal később Robert Muirhead, a bizottság egyik felügyelője személyesen indult a szigetre, hiszen jól ismerte mindhárom eltűnt férfit. Átvizsgálta a területet és egészen addig ő is hasonlóan látta a helyzetet, amíg kezébe nem került az állomás naplója. Az utolsó néhány bejegyzés komoly fejtörést okozott a felügyelőnek, hiszen tele voltak ellentmondásokkal. December 12-én Thomas Marshall, a másodsegéd olyan hatalmas viharról számolt be, amit húszéves pályafutása alatt még sosem látott. Marshall azt is lejegyezte, hogy a főőr, James Ducat szokatlanul csendes, és a segéd, Donald McArtur pedig egyfolytában sír, annak ellenére, hogy tapasztalt tengerész hírében jártak. A másnapi feljegyzésben még mindig a félelmetes viharról számolt be, már csak imádkozni tudtak mindhárman. A felügyelőnek ez is különös volt, hiszen a tengerszint felett voltak 45 méterrel egy biztonságos épületben, ráadásul mind a hárman tapasztalt tengerészek voltak, akiknek nem kellene megriadniuk egy kis vihartól. De a legérdekesebb az volt, hogy a környékbeli állomások nem számoltak be viharról, sőt kifejezetten nyugodtnak írták le a tengert. December 15-én, az utolsó bejegyzés szerint a vihar elcsendesedett. A nyomozás során felmerült a kabátok száma, hiszen miért csak ketten húzták magukra az állítólagos viharban és egyáltalán miért hagyták el mindhárman a tornyot, amikor az szigorúan tilos? A sziget kikötőjében köteleket találtak szerteszét, amik eredetileg egy dobozban voltak elraktározva 20 méteres magasságban. A felügyelő szerint valószínűleg lerepíthette a szél onnan és a három férfi azokat próbálta összeszedni, amikor egy hatalmas hullám elsodorta őket. Ez került be a jelentésbe is.

Hullám okozta a tapasztalt őrök halálát?

A bizottság azonban nem volt elégedett, hiszen rengeteg kérdés merült fel az üggyel kapcsolatban. Többek között, hogy ha elnyelte a férfiakat a hullám, később miért nem sodorta ki a holttestüket a partra? Hogyan is lephet meg három tapasztalt őrt egy hullám? De ami a legjobban foglalkoztatta a bizottságot az az volt, hogy hogyan jegyezhettek fel hatalmas vihart, amikor körülöttük mindenki szerint nyugodt idő volt. Az eset kapcsán elképesztő elméletek születtek, már a földönkívüliek is szóba kerültek. A leghihetőbb magyarázatot egy természettudós adta, amikor alaposan átkutatta az írásos anyagokat az esettel kapcsolatban. Rátalált például arra, hogy Thomas Marshallt egy korábbi posztján pénzbírságot kapott, amiért egy szélviharban sok felszerelést elveszített. Valószínűleg ez vezethetett oda, hogy Marshall gondolkodás nélkül a kikötőbe sietett összeszedni, és a társai is segítettek. Így történhetett a tragédia, hogy egyszerre mindhárom tapasztalt őrt elsodorta a tenger. Az teljes igazságra azóta sem derült fény.